ezüst címkével jelölt bejegyzések

Ékszerek régen és most

Az ékszerek viselése mindig fontos szerepet játszott az emberek életében. A különböző korokban és kultúrákban eltérő módon, de mindig jelen voltak, és nem csak a nők, hanem a férfiak körében is. A ruházat kiegészítőjeként viselték, előnyösebb külsőt varázsolva maguknak. A kor és a rang kifejező eszközei voltak.

Az ősi barlangrajzokból tudjuk, hogy már az őskorban is hordtak ékszereket a nők, a férfiak, és a gyerekek egyaránt. Ezek főként állati csontból, kagylóból, csigából, növényekből készültek. A kutatók szerint szimbolikus jelentősége volt az ékszereknek, a csoporthoz tartozást vagy épp ellenkezőleg, az egyén különbözőségét jelölhették. Egyes törzsek még azt is feltételezhették, hogy a megfelelő ékszer viselése megvédi őket az ártó szándékoktól.

Régi ékszer

Az ókori Egyiptomban már valódi kultusz övezte az ékszereket. A különböző karkötők, nyakláncok, fejdíszek rangkülönbség jelölésére szolgáltak. A részletesen kidolgozott gyönyörű arany ékszereket színes üvegekkel díszítették. A legközkedveltebb motívumnak a szkarabeusz bogár számított. Úgy tartották ugyanis, hogy viselőjét megvédi a rossz szellemektől, és mindig szerencsét hoz neki.
Az ókori Rómában, Görögországban, illetve Mezopotámiában is hasonló volt a helyzet, az ékszerek viselése a társadalmi hovatartozást jelképezték. Ők főleg gyöngyöt és kagylót használtak alapanyagként, és az egyes ékszerek értékét az alapanyag minősége határozta meg, ugyanúgy mint napjainkban is.

Ékszerek

Érdekes, hogy a régészek egy-egy ásatás során több eltérő ékszert is szoktak találni, ez feltehetőleg azt bizonyítja, hogy az ékszereket tudatosan viselték, állandóan változtatták a formájukat, mintájukat, vagyis pont úgy változott a divat, mint manapság.

A középkorban a nemesfém használat került főszerepbe, melyeket drágakövekkel tettek díszesebbé. Miután megtiltották a mesterembereknek és földbirtokosoknak az arany és ezüst viselését, az ékszerek nyújtotta csillogás kizárólag a nemesek előjoga lett. Ebben a korban kaptak nagyobb szerepet a vallásos ékszerek, főként a gyűrűk a papok körében, illetve a XIII. századtól a keresztény egyház esküvői szertartásának is részese lett a karikagyűrű.

Gyűrű

Az ékszerkészítés a reneszánsz idejére nőtte ki magát. Az új, korszerűbb technikáknak köszönhetően olcsóbbá vált az előállításuk, így már a köznép is meg tudta vásárolni őket.

Mindennapos ékszer viseletről a XVIII. századtól beszélhetünk. Ekkor minden viseletnek meg volt a hozzá tartozó kiegészítője (fejdísz, bross, cipőcsat), ékszere (karkötő, fülbevaló, nyakék).
A XIX. században egyre többet használták a gyémántot is, mint díszítő elem. Egyre jobban elterjedtek az ékszeres ládikák, a parfümös üvegcsék, és a fésülködő tükrök is. Ebben a században Amerika is bekerült a jelentős ékszergyártó cégek piacára. Máig is meghatározó nagy mamutvállalatok kezdték meg ebben az időszakban működésüket, például: Tiffany, Swarovski, Bvlgari, Cartier.

Nyaklánc

A XX. század egy nagyobb forduló pont volt, hiszen ekkorra teljes mértékben kifejlődött az ékszerkészítés technikája és módszere. A gépesítésnek köszönhetően a kínálat még színesebb lett. A két világháború között a bizsuk voltak a legfelkapottabbak. A háborúk után pedig az országonként eltérő képző- és iparművészeti irányzat hatására az ékszerek terén is több változás történt. A fókusz a visszafogottabb, nőiesebb formákra terelődött, az egyik legjellemzőbb motívuma a szitakötő volt.

A hatalmas választék és a darabok sokszínűsége jellemzi azóta is az ékszereket. A boltok polcain a nemesebb, drágább ékszerektől az egyszerűbb bizsukig minden elérhetővé vált az emberek számára. Egyesek szerint az ékszerek napjainkban is védelmet nyújtanak azáltal, hogy magabiztosabbak vagyunk viselésük során. Érdekes, hogy míg régen a nők, illetve a férfiak egyaránt viseltek ékszereket, addig mára ez inkább a nők kiváltsága lett. A férfiakon főleg órákat, esetleg fülbevalót vagy mandzsettagombokat láthatunk.